GONDOLATOK ITTHONRÓL

A nemzetközi szakértők is úgy fogalmaznak, hogy az internet nem az elmélyülést támogatja, hanem a felejtést. A ’80-as, ’90-es években a mélységi tudás valóban hatalom volt. Nem véletlenül mondták a gyerekeknek, hogy a tudás az egyetlen, amit nem vehetnek el tőlük, vagy ha tanulnak, akkor sokra vihetik. A televíziós kvízműsorok, Egri János vagy Vágó István műsorai is mind-mind arra épültek, hogy olyan embereket mutassanak be, akiknek hihetetlen mértékű lexikális tudása volt. Amióta megjelent az internet, ezek a műsorok is eltűntek, hiszen nem érték, hogy az ember megjegyezzen adatokat, információkat. A mostani gyerekek vagy fiatalok már nem látják hasznát a hosszú távú memóriának vagy egyáltalán a memóriafejlesztésnek, hiszen van egy eszköz, amin bárhol bármit, bármikor megtalálhatnak. Ennek megfelelően elkezdik azokat a képességeiket fejleszteni, amelyekre ehhez szükségük van.

Én azt vettem észre, hogy az AI-nak a dolog mennyiségi merítése miatt mindig van egyfajta giccshozama, valószínűleg azért, mert eddig is ebből volt a legtöbb, a gép pedig mennyiségi alapon talál forrást.

Az e-kereskedelem bőven kezdi meghaladni az egyszerű értékesítési megközelítést, és egyre inkább az élményfaktor kerül előtérbe, ami azzal jár, hogy a tranzakcionális környezet egyre több tartalommal bővül, vagyis a kereskedő kontentkreátorrá is válik. Ugyanakkor a másik oldalon már egyre több tartalomgyártó és közösségi platform ismeri fel a lehetőséget abban, hogy tranzakcionális szolgáltatásokat húzzon az ernyője alá. A kérdés tehát nem az, hogy a kereskedők lesznek-e jobb tartalomszolgáltatók, vagy fordítva. Mert a két terület masszív átfedésbe fog kerülni egymással, és komplex módon fognak integrálódni az érdeklődés-, a viselkedés és a tranzakcióalapú adatállományok – mindez pedig soha nem látott lehetőségeket vetít
előre technológiai kihívásokkal és persze különféle veszélyekkel együtt.